Szentesi Református Idősek Otthona

Legyen nálunk otthon!
Tájékoztató
Az ápolásról, gondozásról
Mentálhigiéniés munkáról
A megnyitó képei
Házirend
SzMSz
Szakmai Program
Kapcsolat
Linkek
Pályázatok
Hirdetés
Sajtómegjelenés


Egykor és most Vásárhelyen: Cukorkáért a szatócsboltba

Hódmezővásárhely - Ma is áll a Damjanich és Szerencse utca sarkán az az öreg parasztház, amely az egykori vándorfényképész felvételén még szatócsbolt volt.

A Fábián-Nagy Károly tulajdonát képező fotón az 1920-as évek világa elevenedik meg: a városiak a szatócsboltokban szerezték be a tüzifát, bort, gyertyát, édességet, lisztet, cukrot, és egyáltalán mindent, amire csak szükségük volt a ház körül- emlékszik vissza a fényképen még 4-5 éves forma egykori kisfiú, aki ma már 89 éves szentesi lakos.

Az 1923-ban Hódmezővásárhelyen született Fábián-Nagy Károlyt nagymamája cukorkáért szalasztotta át a közeli szatócsboltba, ami talán 150 méterre volt a nagymama, Nagy Imréné Papp Julianna házától.
- A felvétel 1927 vagy 1928-ban készült a Szerencse és a Damjanich utca sarkán - emlékszik vissza a Szentesen ma is köztiszteletnek örvendő nyugalmazott növénynemesítő-, egy vándorfotós éppen akkor terelte a járókelőket a szatócsbolt elé, amikor én odaértem. Persze a bámészkodók szívesen álltak modellt a fotósnak, hiszen nem mindennapi látvány volt akkoriban a fényképezőgép. Mi a Szerencse utca 19. szám alatt laktunk, ma is áll a nagymamáék háza, igaz, a házszám azóta változott a közigazgatás miatt. Tóth Sámuel szatócsboltja mellett még két másik bolt is tisztességesen megélt a környéken. Ezt onnan tudom, hogy a nagymamáéknál nevelkedtünk az öcsémmel, Jenővel egészen addig, még ők le nem estek lábról. Gyakori vendégek voltunk a kereskedésben, ahol bort, pálinkát is mértek, persze bennünket az édesség vonzott leginkább – mosolyog Károly bácsi, aki büszkén őrzi az ismeretlen fotós által készített helytörténeti értékkel is bíró ereklyét.

Délmagyar.hu- Nánai Márta - 2012.11.21.

Karácsony az idősotthonban

Szentes - Karácsony van. Ennek általában mindenki örül, kivéve, aki ilyenkor is dolgozik és aki egyedül tölti az ünnepeket. Az otthonokban élő idősek számára sem könnyű ez az időszak. Ellátogattunk a Szentesi Református Idősek Otthonába, ott hogyan készülnek az ünnepre.

Valljuk be, azon szoktunk nyűglődni, hogy kinek, mit és főleg miből vegyünk karácsonyra, mit főzzünk, mikor takarítsunk otthon, mennyibe fog nekünk kerülni az ünnep. Görcsölünk, hogy mindennel időben végezzünk, és mindenki elégedetten álljon fel a karácsonyi asztaltól. Abba ritkán gondolunk bele, hogy amit most tehernek, fárasztó rohanásnak élünk meg, arra sok évvel később szívesen és fájón emlékezünk vissza: de jó volt, amikor még sokan voltunk, és sokat főztünk, és volt karácsonyfa meg ajándék. És az időskor – mert arról van szó-, mindenkit utolér: betegség, magány, kiszolgáltatottság, és várakozás, vágyakozás a ritkán látott családtagokra. Már, ha vannak. Az idősotthonokból a szerencsésebbeket hazaviszi a család pár napra, vagy legalább egy ebédre, de sokan végig az intézményben maradnak.

A Szentesi Református Idősek Otthonában mindenezek ellenére megpróbálkoznak a karácsonyi hangulat megteremtésével fellépők, ünnepi műsorok tömkelegével. Óvodások, iskolások, zenészek léptek fel az elmúlt hetekben, napokban, melyet az otthon által szervezett karácsonyi ünnepség zárt.

A Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola egyik osztálya verselt, énekelt, táncolt. A Kiss Bálint Református Általános Iskola diákjai karácsonyi darabbal készültek, csakúgy, mint több helyi óvoda. Seres Krisztián és tanítványai gitármuzsikával készültek. Dr. Szalay László belgyógyász főorvos adventi vetítéssel érkezett. Napokkal korábban megérkezett a hatalmas karácsonyfa egy banknak köszönhetően, amit a lakók közösen díszítettek fel. A hozzátartozók süteménnyel, gyümölccsel ajándékozták meg az időseket, a dolgozók ajándékokat készítettek.

Az intézmény karácsonyi műsorában felléptek a dolgozók, gyermekeik és betlehemező fiatalok. Szirbik Imre polgármester sem feledkezett meg az idősekről, köszöntőjében egészséget, reménységet kívánt a lakóknak. Kovách Péter lelkipásztor, az otthon vezetője nemcsak az ünnepség alkalmával, hanem az adventi készülődés időszakában is hangsúlyozta: az igazi karácsonyt a lelkünkben kell megélni, hittel.

A legnagyobb örömet minden bizonnyal ezeknek az időseknek az jelenti, ha a család kitesz magáért, és nemcsak az ünnepek ideje alatt, hanem a hétköznapokon is sűrűn teszi tiszteletét az intézményben. Az időseknek így lesz minden nap karácsonyuk.

Délmagyar.hu Nánai Márta - 2012.12.24.

Ez a vonat még nem ment el!

Szentes - Vonatokat, veterán járműveket fotóz a szentesi Panyik-Tóth János. A több mint 20 ezer felvételt számláló vasúttörténeti gyűjteménnyel büszkélkedő 28 éves fiatalember nem rest hajnalban a városhatárba kitekerni egy közeledő vonat miatt, de attól sem riad vissza, hogy az ország másik sarkába utazzon a gőzösök kedvéért.

Szili, Szergej, Csörgő, Bobó, Piroska, Samu és Gorilla fotói töltik meg a földrajz- történelem szakos tanárként végzett Panyik-Tóth János albumának oldalait, de a beceneves mozdonyok és Samu, Uzsgyi, Flirt Studenka motorvonat mellett számos nosztalgiajáratról, köztük Kádár János kormányzati vonatáról is van felvétele, akárcsak a pályafenntartási járművekről, melyek szíve csücskei. Emellett vasúttörténeti dokumentumokat is gyűjt, például régi képeslapokat.
Az évente 60-70 ezer forintot vonatjegyre költő János 7 éves hobbija nem egyedülálló, hiszen az országban több hasonszőrűvel tart naponta kapcsolatot, cserél híreket a vasutak világáról a vasutas fórumokon. A Szentesről Kaposvárra induló, cukorrépát szállító tehervonatok hírét János viszi pesti barátainak, akik gépüket oldalukra csapva már indulnak is az Alföldre.

Az egri főiskolán, ahol már a vonatfüttyről megismerte a szerelvényeket, még automata géppel csattogtatott, ma már tükörreflexes fotómasinával dolgozik. Ha az órájára pillant, pontosan tudja, éppen melyik közeledő vonat hangját hallja. A hékédi fénysorompónál csapta meg a meg a vonatfüst szele még gyerekkorában, mégsem lett vasutas. Azt állítja, innen szép a vasút, a nyílt pálya mellett kellő távolságban kell nézni a vasjárműveket. Az állomások környékét is szívesen megörökíti, kordokumentumában számos olyan őrhely szerepel, amely mára már nincs meg. Ezért is szeretné, ha egyszer egy önálló albumban tárná a közönség elé fotóit, de egy vasutas magazinba már régóta megjelennek képei. Ahogy mondani szokták, ez a vonat még nem ment el, ezért János töretlenül dolgozik álmáért.

A 125 éves Kunszentmárton-Szentes vasútvonal történetét harmadmagával írta meg, azóta egyre több vasutas ismeri nevét, napokkal korábban értesítik, hogy mikor érkezik az állomásokra egy-egy János számára ígéretesnek tűnő vonat. Ő pedig nyakába veszi az országot havonta egy-két alkalommal elutazik. Legmesszebb Szombathelyre ment fotózni, kíváncsi volt a Gysevre, a kőszegi, szentgotthárdi járatokra. A MÁV fotósok számára indított nosztalgiajárataira is szívesen felül. Ez a járat gyakran megáll, ilyenkor az utasok kirajzanak a szerelvényből, kattintgatnak, majd folytatják útjukat. Hobbijához szükség van komoly helyismeretre is, de tervei szerint nem áll meg az országhatárnál: szeretné Németországban, Svájcban, Ausztriában is lencsevégre kapni kedvenceit. Most egyelőre beéri Csárdaszállással is, ahol péntek éjszakától hétfő hajnalig ideiglenes hidat raknak be a pályába az épülő aluljáró miatt. Addig az helyettesíti majd az sínpályát.

Mi ebben a jó? János állítja: tökéletesen feltöltődik, kikapcsolódik egy-egy elutazás során, miközben felfedezi az ország szépségeit, járja a természetet. A hajnali csöndben elsuhanó vonat páratlan élményt nyújt.

Délmagyar.hu- Nánai Márta - 2013.01.25.

Egykor és most Vásárhelyen: a szobor és ami mögötte van

Az elmúlt években sorra megújultak a dr. Rapcsák András úti régi épületek. Sétálóutcán lépkedve csodálhatjuk őket egészen az OTP épületétől indulva. De mielőtt megtennénk, időzzünk el egy percet ennél az épületnél. Miért is lóg ki a patinás épületek sorából a város közepén álló monstrum? Egy Szántó Kovács Jánosról készült fotó és a fotós segít ebben.

A híres Szántó Kovács János szoborról számos felvétel készült már, Pákozdy Miklós műfordító, lelkész Somogyi József 1965-ös alkotását is a szobor sokat vitatott volta miatt kapta le a 70-es években. Akkoriban többen kifogásolták, hogy a művész az 1890-es évek helyi agrárszocialista mozgalmának vezéregyéniségét mezítláb és testhez tapadó szegényes ruhában ábrázolja, pedig az alacsony, köpcös ember mindig csizmában és rendes ruhában jelent meg – tudtuk meg Pákozdy Miklóstól. A szobor mögött a mai OTP épületet látjuk – félkész állapotban. Novák István Ybl-díjas építész tervei szerint 5 szintes lakó- és üzletház épült a 70-es években a patinás épület helyére, melyet ma már csak korabeli képeslapok őriznek. Helyén – a Kossuth tér és az Andrássy utca sarkán - ugyanis Beregi Lajos kereskedő egyemeletes, eklektikus lakó- és üzletháza állt 1880. óta. Egy 1925-ös képeslap tanúsága szerint a Kékcsillag elnevezésű textilkereskedés és a város egyik első, Grosman Adolf tulajdonát képezett nyomda és könyvkereskedés működött az épületben.

Helytörténeti írásokból kiderül, hogy 1927-től 1944-ig Vadász Miklós drogériája volt az épületben, egy alkalommal, 1948-ban le is égett, majd az 50-es években renoválás hiánya miatt az épület állapota leromlott és 1974-ben lebontották. Ekkor épült helyére a ma is látható épület, amely egyáltalán nem illik a városképbe, főleg, mióta megújult a Kossuth tér környéke és sétálóutca díszíti a belvárost.

A nosztalgia kedvéért érdemes nagyítóval is szemügyre venni Pákozdy Miklós felvételét, amely az akkori Hódikötben rendezett disco gyakoriságáról árulkodik (vasárnap-hétfőn 10-22-ig). A vásárhelyiek a kellemest a hasznossal kötötték össze: hirdetőfelületként is működött az építkezést eltakaró kerítés.

Délmagyar.hu- Nánai Márta - 2012.12.13.

Virágágyás emlékeztet az egykori bazársorra

Hódmezővásárhely - Két virágágyás és számos régi képeslap emlékeztet az egykori ótemplomi bazársorra, amely 1890-ben épült az ótemplom köré, és 1961-ig a legkülönfélébb üzleteknek adott helyet. A 87 éves Udvarhelyi Gyuláné is az itt működő rövidáru boltba járt vásárolni.

 
 
 

Volt idő, amikor az ótemplomhoz egy templombejárón keresztül lehetett eljutni, mely a híres bazársor részeként állt a templom bejárata felől és a Kossuth térre nézett. A templomot 1713-1723 között építették, szűk húsz évvel később lőrésekkel ellátott téglakerítést emeltek a templom köré. 1890-ben a kerítés északi részét lebontották, és helyére bazársor került, amely az utca vonalában állt. A felépített épületekben üzletek, nyomda és más árusítóhelyek működtek. Az épületegyüttes szorosan az 1740-ben épült kis négyszögletes épület mellé került, amelyben a lakosságtól begyűjtött egyházi adót képező gabonát tárolták. Ez az épület ma is áll, sokáig a Tourinform irodahelyiségeként működött.

 

A 1940-es évek elején a bazársoron volt Vágó Balázs lakatosműhelye, mellette Kádár Antal borbély, majd Csúcs Bálintné zöldségkereskedő boltja. A bazársori Kristó-kifőzdébe sokan jártak a városházáról ebédelni. A bazársoron többször működött nyomda is. Egy 1955-ös képeslapon jól látható homlokzatrész Róth Antal nyomdájáról tanúskodik. Egy cégtábla szerint itt volt a Hódmezővásárhely című lap szerkesztősége is.Alácsi Anna könyvkölcsönzője és Sarkadi Nagy Erzsébet papírüzlete mellett a leghosszabb ideig működő kereskedés a bazársor sarkán álló Sipos Antal gombosüzlete volt - emlékszik vissza a régmúltra Udvarhelyi Gyuláné nyugdíjas óvónő. Rózsika néni tizenöt éves kora óta rendszeresen járt a rövidáru boltba Siposékhoz, mivel édesanyja varrónő volt, és amire szükség volt, sokszor ott szerezték be. Nemcsak gombot, hanem gumipertlit, színes szalagokat, hajcsatot, fésűket, textilt is árultak. Családi vállalkozásként vitte a boltot Sipos, sokszor a fiatalabb családtagok szolgáltak ki - így emlékszik Rózsika néni, aki 1926-ban született Hódmezővásárhelyen. Az óvónőképzőt is ott végezte el, majd a város több óvodájában dolgozott. A mérleggyár óvodájában kezdett, aztán átkerült a Pál utcára, de a Pálffy utcán is ismerték a gyerekek.

A bazársorra ma már csak a templomajtóhoz vezető egykori átjáró alapja emlékeztet - jelenleg virágágyásként szolgál. Félkörben a kőkerítés egy kis részlete rajzolódik ki. Az egykori üzletek helyét járda és a templom melletti park egy része foglalja el.

Délmagyar.hu- Nánai Márta - 2013.01.17.

 



Honlapkészítés